Tyúkok, libák, kacsák, pávák, malacok - háziállatok a spanyol közparkokban.

 Bizonyára emlékeztek még Sanyira, a békéscsabai kakasra, aki sokak kedvence volt.

Amikor olvastam a hírt, hogy Sanyit agyonrugdosták, akkor átjárt az a mélységes reménytelenség, ami miatt többek között  úgy éreztem, máshol kellene élnem. Elindul valami jó, amit mindenki szeret, mindenki élvez, egy kis jóérzést ad a mindennapokban. Ettől is lehet jó napod, hogy munkába menet látod a Sanyit, és mindjárt jobban indul minden, mert érzed, hogy ez kedves, vicces, ez jó. Aztán mindig jön valami barom, aki tönkreteszi az egészet. Ez nem csak Sanyira vonatkozik, hanem lassan minden másra. Egy civil kezdeményezésre, bármilyen alulról induló kezdeményezésre, mindenre. Ilyenkor ereszkedik ránk a reménytelenség végtelen szürkesége.

Ugyanezzel a lendülettel gondoltam arra, hogy miért szeretek itt élni.

Nehézségek itt is vannak.

Kiváló nyelvtudás hiányában a munkalehetőségeid, az emberi kapcsolataid, és még megannyi más dolog erősen korlátozott. Le kell mondanod sok olyan dologról, ami Magyarországon a mindennapi életed része volt. Persze kapsz helyette mást, de akkor is, vannak emberek, dolgok, helyek, tájak, lehetőségek, amik hiányoznak.

Viszont itt a mindennapi élet apró rezdülései megannyi pozitivitást életigenlést sugároznak. Az egyike ezeknek a háziállatok jelenléte még a nagyvárosok közepén is.

Kezdem azzal, hogy amikor először mentünk Rojalesbe, és láttuk a városkát átszelő hidakat, nem tudtuk nem észrevenni a folyó szárnyasait. Libák, kacsák. Nem, nem vadludak, simán háziludak, és némakacsák tömege él a folyóparton. Néha néhány vadkacsa is csatlakozik hozzájuk. Piacnapon a zöldségesek mindig szórnak le nekik egy csomó zöldet.

Szemmel láthatóan némelyik szép kort megért, és nem úgy tűnik, mintha a lakosok fő hobbija az elvadult baromfiak tizedelése lenne. Sőt. A karácsony előtt felállított hatalmas Betlehembe ( Belén ) is bekerülnek, mint Rojales alapvető tartozékai.

Ha a gyereknek meg akarod mutatni, milyenek a kiskacsák, kislibák, kiscsibék, nincs más dolgod, sétálj be Benijofarban a parkba és már ott totyognak körülötted. Kimondottan barátságosak, a kakasok és a libák sem agresszivak a parkokban. Persze van ott egy kávézó, és játszótér is.

Ugyanezt láttuk Cartagéna és Torrevieja közepében. Kacsák, és rengeteg páva. Valahogy a fotózkodáson kívül senkinek nem jut eszébe bántalmazni, hazavinni, stb.

Olyan magyaros gondolkozással: Minek ténferegjen itt ez a szép páva, amikor nálam is lehetne az udvaron...

Az egyik közparkban egy malac él, akit az ott lakók etetnek.

A múltkor a helyi csoportban kerestek ideiglenes felügyelőt Malackára, mivel az önjelölt gazdinak el kellett utaznia egy hétre...