Certificado digital - elektronikus aláírás

 Ügyintézésem az elektronikus aláírás megszerzésével folytatódott.

Szükséges dokumentumok:

• ÚTLEVÉL
• NIE
• PADRÓN - erről itt olvashatsz 👆

Miután autonomo (egyéni vállalkozó) szeretnék lenni, és ehhez több dolog is szükséges, ezért úgy gondoltam, amit lehet, megpróbálok önállóan elintézni. 

Arra jöttem rá, hogy a legnehezebb dolog azt kideríteni, hogy minek mi a neve és milyen szervnél kell kérni... tudjuk, hogy elektronikus aláírás, de nem tudjuk spanyolul. A rengeteg csoportban ezekről a praktikus dolgokról mindenki hallgat, vagy nem sokszor lesz nevesítve.

Azt tudtam, hogy a helyi Ayuntamienonál kell kérni, és kell időpontot foglalni, de a helyi oldalon egyedül nem találtam meg.

Így elbattyogtam Rojalesben az Ayuntamientoba, és az információnál nemes egyszerűséggel belekezdtem a legjobban megtanult mondatomba. :)

"Lo siento, no hablo espanol.

Necesito un certificado digital."

A kis hölgy visszakérdezett, van-e időpontom. Az időpontfoglalás az a CITA. Na erre a szóra emlékeztem, mert mindig azon vicceskedünk, hogy a spanyolok azért beszélnek gyorsan és sokat, mert minden szavuk hosszú. Lásd IS = TAMBIÉN. Na a cita kiváló ellenpélda erre az elméletemre. :)

Táhát válaszoltam, "Tengo no hay cita".

A hölgy megmutatta a naptárban, hogy melyik napokra van szabad időpont, elkérte a NIE számom és foglalt nekem egyet, amit választottam. Kaptam egy kis cetlit az időpontról.

Három nappal később mentem az időpontra.

Az információs pultnál nem volt senki, viszont kitettek egy papírt, hogy fél óra múlva lesz újra.

Itt kicsit elbizonytalanodtam, mert számítottam a segítségre. Sebaj, megoldom egyedül, gondoltam.

Végignéztem a táblákra kirakott helyeket, amit próbáltam beazonosítani a cetlimen lévővel. Majdnem sikerült. Elindultam fel az emeletre, ahol úgy sejtettem célba érek. Hát nem így lett. A másodikon már elektronikus kijelzők sem voltak. Viszont az egyik íróasztaltól felállt egy hölgy (nem én mentem oda hozzá), és mosolyogva elkérte a papíromat, megnézte, és lelkesen spanyolul, (igen, igen, neki is mondtam, hogy "no hablo") elkezdte magyarázni, hogy hova menjek. Aztán ráírta a cetlim hátuljára, majd elmutogatta, hogy menjek le és valahova hátra.

Megköszöntem kétszer is, Muchas gracias, és lementem. Kimentem az épületből, de az rossz ötlet volt. Visszamentem, az információnál senki, az ügyintézők mind dolgoztak.

Mellém állt a szerencse, a kijelzőn megjelent egy hasonló betűvel kezdődő hívószám, mint az enyém, megnéztem ők hova mennek, és már tudtam is. Egy jelöletlen ajtó volt, ahova magamtól biztos be nem mentem volna.:)

Hamar kijöttek és utánuk én következtem.

A bent lévó hölgy is mosolygott, hellyel kínált minket (két gyerekkel mentem), megmutattam a cetlim és ismét jött a "Buenos dias, lo siento, no hablo...."

A hölgy mosolyog, megkérdezi, hogy angolul? Mondom igen! Az angolja az enyémnél is rosszabb volt, így angol spanyol keverékkel kommunikáltunk. 

szerintem öt perc alatt végeztünk, mindent elmagyarázott, és még egy Rojales programfüzetet is kaptam a papírjaim mellé.

Elköszöntünk, minden jót kívántunk egymásnak "Que tengas, un buen dias!"

Meghívtam a gyerekeket egy kólára, én meg ittam egy kávét a kis folyóparti kávézóban.

Amikor visszamentünk a bringákért, a hölgy éppen ebédelni indult, ránk nézett, és integetett. Visszaintegettünk.

Azt mondja a kisfiam, anya, ez a néni olyan kedves volt, olyan rossz érzés, hogy nem tudunk jól spanyolul, és nem tudjuk viszonozni!